Ég és föld között – vagyis éppen ott, ahol a művészetek hidat képeznek a látható és a láthatatlan világok határán. Ott, ahol a gyökerek a földbe kapaszkodnak, az álmok pedig az ég felé szállnak. Ahol a színek mesélnek, a formák emlékeket idéznek, a faragott vonalak ősi történeteket suttognak. Ott, ahol minden kép mögött egy világ lapul, minden árnyék mögött egy kérdés, és minden fényben ott vibrál egy lehetséges válasz
A FlowBalaton alkotói közösség legújabb összművészeti kiállítása ezúttal festmények, fotók, fafaragások és egyéb alkotások révén vezeti át a tárlat látogatóit a természet és az emberi lélek finom rétegein.
Kiállító alkotók: Boros József, Koltai Viktória, Kónya Péter, Miklós Hajnal, Németh Ida, Péter Beatrix, Punk Zsófia
A kiállítást megnyitja: Tóth Gábor Ákos (író) és Bardócz L. Csaba (dalköltő)
Megnyitó: 2025. július 4. (péntek), 17 óra
A tárlat ingyenesen megtekinthető augusztus 3-ig.
A FlowBalaton közösség tagjairól és alkotásaikról bővebb információt találnak a https://flowbalaton.art/ honlapon.
Bardócz L. Csaba keszthelyi dalköltő angoltanár derűs-boros-tücskös-holdas-tündéres-felhős-szíves-szédülős-tükrös-csavaros-teás-angyalos dalokat ír.
Gitárra kitárva.
Vonaton, kávézóban, kanapén, padon, felhőn. Pardon.
Magyarul, angolul.
Mikor elkezd írni, ő is kíváncsian várja, mi lesz a vége.
Mikor már tudja, hogy mi, szívesen előadja.
A dalok között és után örömmel beszélget.
Szereti a jó kávét, a finom bort, és a – tévesen véletlennek hívott – találkozásokat.
Csaba idén nyáron – többek között – fellép a Múzeumok Éjszakáján, Kecskeméten, a Leskowsky Hangszergyűjteményben június 21-én, valamint a Keszthely Feszten július 5-én.
Tóth Gábor Ákos eddig megjelent 25 kötetéből kiemelkedik az Édesvízi mediterrán sorozat, mellyel a balatoni élmény regény műfajának megteremtője lett. Kritikusai előszeretettel emlegetik úgy, mint a tó irodalmi nagykövetét.
Péter Beatrix (Keszthely)
„Gyermekkorom óta lenyűgöznek a színek és formák; az alkotás már akkor is belső világom kifejezése volt. Első olajfestményemet 7. osztályos koromban készítettem – egy templomot ábrázolt –, ez sorsfordító élményként máig él bennem. Bár az élet más irányba is vitt, a festészet iránti szenvedélyem megmaradt. Számomra az alkotás öröm, belső erőforrás és kifejezésmód is egyben. Képeimen keresztül szeretnék örömet és inspirációt nyújtani másoknak is.”
Miklós Hajnal (Képzőművész)
Erdélyben születtem, most a Balaton-felvidék csendjében találtam otthonra és alkotótérre. A természet közelsége mindig is meghatározó része volt az életemnek. A festés számomra egyfajta belső utazás, kapcsolódás a csendhez, önmagamhoz és a körülöttem lévő világhoz.
Jelenleg a BHF Jógamester szakán tanulok, az újabb képeimben különösen közel került egymáshoz ez a két út: a festészet és a jóga. Mindkettő számomra a jelenlét gyakorlása – egyfajta meditáció mozdulatban és színekben. A vásznon keresztül ugyanazt keresem, mint a jógában a belső egyensúlyt, az elcsendesedést, és azt a finomabb kapcsolatot.
www.mikloshajnal.com
Kónya Péter, portréfotós.
Utazásaim során a táj és kultúra mellett egyre több időt fordítottam az emberek megismerésére.
Egy idő után azt vettem észre magamon, hogy egy szempár, egy mosoly jelentette számomra egy ország, egy kultúra megismerését. Lehet az nepáli gyermek, tibeti szerzetes, perui indián vagy bolíviai földműves, szemeikben ott lakozik boldog- és boldogtalanságuk, a remény és a kétségbeesés, a tűz vagy a félelem. És a szemek sohasem hazudtak!
Németh Ida
„Számomra az alkotásnak többféle szerepe van: segít máshogy gondolkodni, elemelkedni a hétköznapok materiális világától egy saját univerzumba, meditációs tevékenység, kommunikációs lehetőség, út a magam megismeréséhez, játék és még annyi minden. Pasztelltechnikával készült munkáimat “otthon érzés” köti össze. Benyomásokat, hangulatokat, érzelmeket szeretnék közvetíteni. Emlékeztetni magamat is arra, mennyire fontos észrevenni a körülöttünk lévő mindennapi szépségeket, megtalálni a hétköznapokban az örömöt és értéket, és láttatni, hogy a felszíni különbözőségeink ellenére mennyi közös érzés, életélmény, gondolat huzaloz össze minket.”
Boros József (fafaragó)
2014 júliusáig állt egy óriási fakard Sóly település (Veszprém megye) egyik magas pontján. Szent István kardjaként híresült el, s a világ addigi leghosszabb fakardja volt, míg egy vihar ki nem döntötte.
2016 óta azonban egy még magasabb, 18,2 méteres kard áll már a helyén, Attila kardjának másolatát mintázva, amely Boros József keze munkáját dicséri. Egy 110 éves, 8 tonnás vörösfenyő alakult át a kezei alatt, s öltött új formát. Alapját hét vasbeton tömb alkotja, melyek a magyarság hét honfoglaló törzsére utalnak. A rekorder alkotás a kistelepülés méltó, új szimbóluma.
József emellett számos egyéb fafaragására is méltán büszke lehet, de a sólyi fakard kétségkívül élete eddigi legkiemelkedőbb alkotása.
Punk Zsófia, a Természetre hangolva koncertsorozat megálmodója, makramé alkotó
„A természethez való alkalmazkodás a mindennapjaim része. Hiszem, hogy minél közelebb kerülsz a természethez, annál közelebb jutsz önmagadhoz, a gondolataidhoz. Néha egyet hátra kell lépnünk, hogy új felfedezéseket tegyünk, aztán másfél kíváncsi lépést előre… Így kerültem közelebb a csomók tökéletlen, de mégis tökéletes világához, a makraméhoz. Lenyűgöz a technika sokszínűsége és sokrétűsége. Az alkotásokhoz újrahasznosított pamut fonalakat, raffiát, kenderkötelet, bambuszt, illetve a természetben talált fa alapanyagokat használok fel.”